Előrebocsátom, hogy néha nem tudom követni a történéseket, ám azt
tudom, hogy azt mondta: Európa erős, Európának cselekednie kell.
Erősnek kell lennie Európának ebben a nehéz politikai és gazdasági
helyzetben. Amikor ezt mondta, mindenki megtapsolta.
Aztán azt olvasom öntől idén márciusban: „1848-ban nem fogadtuk el a
bécsi diktátumokat, 1956-ban és 1990-ben nem voltunk hajlandók
elfogadni Moszkva diktátumait, és ma sem rendeljük alá magunkat
Brüsszel diktátumainak." Ki mondta ezt? Vaclav Klaus? Nem! Ön, Orbán
Viktor! Idén, márciusban a saját közönsége előtt. És aztán Barroso úr
megkérdezheti, vajon miért nem szeretik ebben az országban az Európai
Uniót és Európát. Azért, mert vannak olyan politikus férfiak és nők,
akik máshogyan beszélnek Brüsszelben vagy Strassbourgban, mint a saját
hazájukban. Ez árt Európának, ez leértékeli Európát.
Ön, Orbán Viktor azon politikusok egyike, aki ezzel lealacsonyítja Európát.
Tagadhatatlan, ön és az alkalmazottai jó munkát végeztek az
elnökségben. Ám a skizofrénia általános esetével állunk szemben,
ráadásul hihetetlen nemzeti cinizmussal. Ez végeredményben azt
jelenti, hogy Magyarországon önök tönkreteszik azt, amit Brüsszelben
és Strassbourgban csinálunk. Erre azt fogja válaszolni, Orbán úr, hogy
ez nem fontos.
„Azt várjuk a tüntetőktől, akik nem az államot akarják tönkretenni,
hogy Magyarország érdekeit szolgálják, tehát eljárásokat fogunk
kezdeményezni (mindig a törvény keretei között), hogy megvédjük
magunkat az idegenek ellen. Ki mondta ezt? Orbán Viktor! És ezt ki
mondta? „Nekünk, magyaroknak megvan a saját módszerünk arra, hogy
elbánjunk velük akkor is, ha ez kellemetlen, mert ez az a mód, amit
követnünk kell." Kádár János mondta! 1985-ben. Ez az ön problémája,
Orbán Viktor úr. Egyrészt 1989-ben a szabadság mellett harcolt, aztán
hirtelen megjelent itt, és nagyon furcsa módon, gyanakodva jött ide.
De hiszen ön Európa elnöke volt, ám mert gyanakvó Brüsszellel szemben,
így saját maga ellen gyanakszik. Önnek, Orbán Viktor, inkább saját
magában kellene kételkednie, mert csak így tudná megérteni azt, ami
történik. Például az saját országában két baloldali liberális újság
akart összeolvadni, az Európai Unió, tehát Barroso úr támogatta ezt a
fúziót, de a magyarországi önálló médiahatóság, amely valójában az ön
kezében van, azért akadályozta meg a fúziót, mert ellenzéki újságok.
Létezik egy független rádió, Klubrádió a neve, és teljesen véletlenül
elveszik tőle a frekvenciáját, és szintén teljesen véletlenül egy
katolikus rádió fogja megkapni a Klubrádió frekvenciáját. Erre persze
azt fogja mondani, hogy a történelmi szerencse forgandó: egyszer ennek
van szerencséje, másszor a másiknak. Csóválhatja a fejét, ha akarja,
látom, de tudom, hogy igazam van. De ez önt nem érdekli, mert utánam
tartani fog otthon egy jó kis nacionalista beszédet, amiről minden
magyar azt fogja gondolni, hogy hurrá, jól megmutattuk nekik
Brüsszelben.
Ön harcolt a szabadságért, viszont nem hallottam a
hangját, mikor olyan országban, mint Egyiptomban és Tunéziában az
emberek a szabadságért harcoltak. De amikor arról van szó, hogy Kínát
fogadja, akkor sem lehetett hallani a nagy szabadságharcos hangját.
Akkor lapított. Kérem, a meséjét majd ne itt mondja el!
Térjünk vissza az európai határok kérdéséhez. Pl. ahhoz, ami Dániával
történik. Nagyon fontos, hogy az EU elnöksége és a EU Bizottság
elnöksége mondja ki, hogy eddig és ne tovább. A schengeni szerződés
megmarad, azon nem lehet módosítani. Egyik országnak sem, sem
Dániának, sem Magyarországnak nem lehet változtatni az európai
határokon és szabályokon. Ha módosítani kell az európai szabályokon,
akkor ezt itt, közösen kell elvégezni. Majd akkor meglátjuk, milyen
többsége lesz itt a Parlamentben Önnek, Barroso úr.
Orbán úr, ismétlem, az ön munkatársai jó munkát végeztek az elnökségük
idején. Ön kiemelkedő harcosa volt a diktatúráknak, ám most ön a
diktátor, így személy szerint önnek, már Orbán Viktor ellen kellene
harcolnia. Kérem, tegye meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.