2011. augusztus 16., kedd

Csatlakozz,hogy a Te hangodat is lehessen hallani!

Egy éve részesülünk az Orbán Viktor vezette kormány intézkedéseiből. Egy év alatt számtalan törvényt alkottak, és a java még hátra van. Szinte minden társadalmi csoport érdekeit megsértették. Az új társadalmi rend nevében véglegesen megosztották az országot. Szélsebesen hozott törvényeikkel elérték, hogy a többség már csak szolgamódra élhet.
És most mi van?
Nem hallom a pedagógusokat, pedig tömegesen zárják be az iskolákat;
  • nem hallom az egészségügyben dolgozókat, pedig a helyzetük csak rosszabb lett;
  • nem hallom, hogy valaki felemelné a szavát a médiában tömegesen elbocsátottak nevében;
  • nem hallom, hogy a hajléktalanok, segélyezettek, rokkantak, korkedvezményes nyugdíjasok csalónak,bűnösnek kikiáltása ellen tömegesen tiltakoznának az emberek;
  • nem hallom a munkavállalókat, akiket végképp rabszolgasorba akarnak terelni..
Lehetne még sorolni, hogy mi mindent nem hallok. Azt szeretném, ha minél többen lennénk.
Javaslom, minél többen lépjetek be a Közös Célokért Közösen helyi csoportjaiba, hogy igazi közösségeket tudjunk kialakítani – akár személyes találkozók révén.
Így talán elérjük, hogy azok is meg tudjanak szólalni, akiknek eddig nem volt rá módjuk..
Lehetőségünk lesz arra, hogy könnyebben tudjunk közös akciókat szervezni.

2011. július 23., szombat

Egy elbocsátott újságíró munkát keres.Aki tud,segítsen!

2 gyermekkel - egyedül - munkanélküli lettem

2011.07.23. 14:38, harcsi
Hogyan tovább?
Munka nélkül - két gyerekkel
 
Munka nélkül - két gyerekkel
 
Az idei Húsvétra és Pünkösdre jó szívvel emlékszem. Munka után siettem haza az enyéimhez: Eszterhez és Gergőhöz siettem, mert tudtam, minden velük töltött perc és óra fontos. És fontosak maradtak az ünnepek, mert....... mert akkor még volt munkám.
Munkám, amely hat hete nincs. Hat hete úgy érzem, fölöslegessé váltam, nem kellek, nem számítanak rám. És nem értem a miérteket, hogy 49 évesen 200 hasonló cipőben járó emberrel egyik napról a másikra miért tették ezt?
Pontosabban: minden ok és előzmény nélkül miként történhet meg ma ez Magyarországon, hogy egyszer csak puff, kihúzzák alólad a talajt, nem számít, hogy család-és lakásfenntartó vagy, hogy imádod a munkádat, hogy elhivatott és szorgalmas, ráadásul még alázatos is vagy.
 
Miért, miért, miért..?
 
Ballagás miatt kértem június 16-ára egy szabadnapot. A keresztlányom ballagott az általános sulijából. Éppen az ünnepi ebédre igyekeztünk ki Győrságra, amikor jött a telefon: azonnal menjek be a rádióba, mert baj van, - nem hosszabbítottak szerződést. Hozzáteszem: fél éve a napilaptól hívtak, vagy inkább csábítottak át: most gyere, most van lehetőség! Mivel ismertem a terepet, a munkatársakat, kaptam az alkalmon. Ma már tudom: nem szabadott volna hallgatnom senkire és semmire, arra az emberre meg pláne nem, aki ezt tette velem, velünk.
 
Hidegzuhanyként ért a hír, kis híján rosszul lettem, nem is értettem, mi és hogyan történt. Egy pillanat alatt eltörött minden amiért azidáig megszállottként dolgoztam, küzdöttem. A hír elért, ott volt az agyamban, a szívemben, de hogy ez milyen következményekkel jár, gőzöm sem volt róla.
 
A gyerekeim és a család vigasztalt, majd csak lesz valahogy, de ez a "majdcsak leszvalahogy" semmilyen tartalommal nem bírt. Hiszen élni, enni kell, egyedülállóként pedig tartalékokat nem tudtam félretenni. Annyit, hogy idén mondjuk néhány napra szívesen leruccantunk volna a Balatonra. Hát ennyi lett volna, amiből tudom, már semmi nem lesz. A nagyobbik gyermekem, a 22 éves Gergő apja kórházban, a kicsi, a 10 éves Eszteré pedig minimális összegű, nem meghatározott összegű tartásdíjat fizet. Szóval ezekkel nem sokra megyek. Akkor? Hogy éljem, hogy éljük túl?
 
Egyáltalán: mire számíthatok a nyár közepén. Hat hét elteltével azt mondhatom: nagyjából semmire. Legföljebb vigasztaló szavú és megértő barátokra, néhány sajnálomra, a gyerekek együttérzésére.
 
És akkor még mindig nem tudok mit kezdeni az éjszakákkal... Lehet, idegbajos lettem? Zakatol az agyam, nem tudok aludni, elaludni, pihenni. Uramatyám, csak egy, igazán alvással telő éjszakát tudhatnék magam mögött..! Félek és ez a félelem úgy érzem egyre mélyül, már-már belefulladok.
 
harcsi
 
 
 
Föl-fölriadok, de lehet, már egybefolynak a nappalok és az éjszakák. Nem hiszem, nem akarom még mindig elhinni, hogy ez velem történik, ugyanakkor Pécsen, Szegeden, Miskolcon és a fővárosban is rengetegen járnak hasonlóképpen. 200-, majd 400 ember leépítése a közmédiumoktól. Állítólag nincs név és nincs háttér vagy szociális indok, géppuskasortűz-szerűen zajlik minden. Az itteni kisfőnököm - férfi létére - sír. "Harcsika semmit nem tudtunk, semmi előzmény" - magyarázkodik, de hát én tudom, hogy ez tényleg így van. Lekéreti a teljesítményeket: messze a legtöbbet teljesítő vagyok, pardon voltam az elmúlt fél évben. De hát akkor miért kerestek, hívtak, csábítottak? Ugyanakkor keresem, keresném a folytatást. Tárcsázom, keresem a legjobb ismerőseimet, meglepődnek a hallottakon, de segíteni egyik sem tud. Állás nincs, az oktatásban nyári szünet, pénztárosnak és takarítónak sem kellek. Csődtömegnek érzem magam, hitetlennek, egy barátommal aztán elmegyünk a helyi plébániára. Hátha tud az atya segíteni.
 
Remélem és reménykedem.
 
Hiába.
 
Egyedüli kapaszkodó, hogy legalább végighallgat, azután mintha nem is értené. "Judit, de hát a maga nevével.....!" Judit, a maga tapasztalatával.....!" Én meg azt nem értem, ő mi nem ért. Hogy nincs, hogy hiába szaladok jobbra-balra, konkrét állás, lehetőség tényleg nincs.
Júniusban még volt passzív táppénz, létezett, - szerencsére annyi lélekjelenlétem még azért volt, hogy 1. felhívom a háziorvosomat 2. menjek a könyvelőhöz, ilyenkor mi a túró van..? Így a kirúgásom, vagy inkább elbocátásom napján már táppénzre vettek. Egy hónap. Egy, két, azután a többedik napon rájöttem: olyan dilis vagyok, annyira bepánikoltam, hogy segítséget kell kérnem. Dokitól. Alvásilag.
 
Frontint meg még egyfélét írt, de a remélt alvás helyett állandóan felriadtam, rémálmaim lettek az éjszaka közepén, reggel pedig egy csutakban ébredtem. Halálosan féltem már magamtól, miközben azt is láttam: a gyerekeim aggódva figyelik a vergődésemet.
 
Egy sírógörcs után - amikor mindketten nagyon megijedtek - leültem velük beszélgetni. Őszintén osztottam meg velük a félelmeimet.
Aki tud segíteni,írjon a következő címre:
kozoscelokert@gmail.com
 

ANNYI KÉRDÉSÜNK LENNE A MAGYAR VIKTÁTORHOZ.......

Márka József írása
Annyi kérdésünk lenne a magyar viktátorhoz, de mégsem tudjuk ezeket feltenni.
Ha megszólal, külföldön teszi. Idehaza csak zokniban dekázik, egy-egy hazugsága közben becsap a villám, de leginkább azt szereti, ha néha kiteheti a kezét egy-egy előtte elvonuló focista elé, aki inkább megfogja azt, csak tovább tudjon haladni.
Ennyi jut nekünk személyes infóból, de azért néhány dilemmám csak megosztanám, ha már önmaga szerint negyven évig a nyakunkon maradna, még árral szemben is.
- Hogy lehet ma prioritás az államadósság elleni küzdelem, ha tavaly, hitelfelvételi szándékkal együtt még 7 százalékos hiányt tervezett?
- Hiteles-e a harc az államadósság ellen, ha 500 milliárdot adunk Mol-részvényekért, ráadásul a gonosz, ezért állítólag elzavart IMF pénzéből?
- Miért épül Debrecenben futballstadion és kell-e Önnek 10 milliárdos magánhadsereg, ha a Péterffy Sándor utcai kórházban bejelentik: műtétek maradnak el pénzhiány miatt?
- Nem érzi úgy, hogy a kétharmados többséggel visszaél?
Ön becsapta az egészségügyi dolgozókat, a rendvédelmieket, a pedagógusokat, a nyugdíjasokat, az egyetemistákat, az önkormányzatokat, a bankokat és a devizahiteleseket, a magánnyugdíjpénztári tagokat. Ezek az emberek nemhogy 40, de 4 évig sem bírják ki.
- Milyen érzés úgy hallgatni a tömeg szájából, hogy takarodjon, hogy eközben az ellentábor nem vereti szét a várost, és nem mondja, hogy a kormány ellen bármi megtehető?
- Komolyan gondolja, hogy abból az emberből csinál alkotmánybírót, aki egy semmisségi törvénnyel megalázta a rendőröket, akit megbízott az előző kormányok elleni koncepciós perek előkészítésével?
- Tényleg Ön dönt az Opera igazgatójáról is? Akkor minek ide miniszter?
- Mit szól ehhez az idézethez?
"Amint felröppent, hogy én vagyok a kultuszminiszteri poszt várományosa, azonnal elkezdődött a gyűlölködés, a torzsalkodás, a mocskolódás, a gáncs, az ármány.
Ám nem a túloldalról indult, hisz riválisaim a Fideszben keresendők....
Szőcs Géza - Mozgó Világ 2011/4.
- Nem tartja kínosnak, hogy miközben Ön harcot hirdetett az off-shore lovagok ellen, addig kormányának tagjai ilyen cégekkel büszkélkedhetnek? Most Gál András Leventéről derült ki, hogy effélékben vállalt szerepet, ráadásul Hagyó Miklóssal is közös cégben dolgozott.
- Nyugodtan alszik, amikor Ön havonta annyival visz haza több pénzt, mint egy évvel korábban, mint amennyit mások kapnak egy átdolgozott élet után nyugdíjként - egy év alatt?
- Nem gondolt arra, hogy a nagy választási győzelem után, ha elismerő mondatokat mond az előző nyolc évről, a nyilván Önt is büszkévé tevő fejlesztésekről, de legalább a 2008 őszén indult válságkezelésről, akkor hiteles és konszenzuson alapuló alkotmányt is faraghatott volna?
Egyúttal egy időre elnémíthatta volna az Ön által bevezetett megszorítások kritikusait.
- Ha nem vizitdíjnak, akkor minek fogja nevezni azt az összeget, amit eddig nem, de a jövőben fizetni kell az egészségügyi ellátásért?
- Nem kínos, hogy amíg Gyurcsány uniós elnökség nélkül is idehozta Busht, Sarkozyt, Merkelt, Blairt, Putyint, addig Önnek ez a kivételes, bár ideiglenes sarzsival sem sikerült?
- Gyurcsány alatt az uniós kifizetések terén mindig az első három helyen álltunk. Most a középmezőnyben.
Mit szól ehhez?
- Ha az előző 8 évben a kórházak átalakítása és az iskolák megszüntetése maga volt a nemzethalál, akkor miért nem az, amikor Ön teszi?
- Hiteles-e a rendvédelmiek korai nyugdíjazása elleni harc, amikor a belügyminiszter ugyanígy járt el, és leszerelése óta dúsgazdag ember lett?
- van-e még olyan kifizetetlen harcostárs, aki miatt törvényt kell módosítani?
- Ön aranyhalat kapott 2010 tavaszán, de a közvéleménykutatások szerint máris egymillió szavazót vesztett, pedig a megszorítások java még csak most jön.
Mintha ez az aranyhal már maga is döglött lenne.
Negyven évig miniszterelnök akar lenni, vagy lesz még alkotmánymódosítás, hogy afféle Horthyként a Sándor-palotából nevezhesse ki a miniszterelnököket?
- Mikor kíván elnézést kérni a nemzettől Schmitt Pál elnöki kinevezéséért?
- Nem tart attól, hogy választási bukása után elszámoltathatják a magántulajdon megsértéséért, a hivatali hatalommal való visszaélésért?
- Mi lesz, ha egy következő kormány simán kirugdossa az Ön által 9 évre bebetonozottnak hitt embereit?
- Tényleg negyven évig marad ez az adórendszer? Tudja, hogy akkor éhen hal a fél ország?
- Ha Ön megköti a következő kormányok kezét, lesznek-e még demokratikus és szabad választások Magyarországon?
És így tovább és így tovább.
Amúgy hosszú beszélgetés lenne politikai tisztességről, lelkiismeretről, az elmúlt 22 év vargabetűiről, az egyháztagadástól a KDNP-s szövetségig, a szőlőbányáktól a tévévita elvesztése miatti személyes bosszúig, Nagy Imre koporsójától Wittner Máriáig, az 1992-es az MSZP-vel lehetséges együttműködéstől a nemzetre folyton rárontó baloldalig, Dávid Ibolya kormánytagságától az UD Zrt-ig, a tisztakezűségtől a Puch-Simicska tengelyig.

https://www.facebook.com/groups/kozoscelokert?ap=1